Szerencse kérdése

Iszonyúan szerencsés vagyok,
- mert egy cuki kis kecóban lakom, aminek nagy terasza és kertje van - mégis hány fővárosi mondhatja ezt el magáról? Élhetnék béndzsa panelekben vagy belvárosi lepukkant szörnyűségekben is, bentondzsungelben, napfény nélkül.
- mert olyan lakásban élek, ami tetszik is, nem pedig szedett-vedett béna bútorok közt, koszlott szőnyegek és össze nem illő tárgyak társaságában. Nem tökéletes, de már megüti az igényszintem, és a semmiből teremtettem elő, szinte pénz nélkül. Pénzből egyszerű megoldani az ilyesmit, bár azt sem mindenki tudja.
- mert kedvelem a szomszédaimat, némelyek idő közben barátaim is lettek.
- mert itthon dolgozom, ha kedvem tartja, pizsamában, nyáron a teraszon, betegen az ágyból.
- mert a fejemmel keresem a kenyerem, nem kell háromkor kelni, ebédidőt várni, órákat buszozni - szabad vagyok, mint a madár.
- mert több készséget vagy tehetséget is kaptam, és hozzá rugalmasságot is, képes vagyok alkalmazkodni, és ha úgy alakul váltani, és már többféle munkát is kipróbálhattam.
- mert életben maradtam 6 évvel ezelőtt, és ha minden rosszat az életemben úgy nézek, hogy akár már nem is élnék, mindjárt kellemesebben hatnak a dolgok.
- mert egész jó géneket örököltem, úgy értem nem vagyok különleges, se különlegesen szép, de se különlegesen csúnya, kövér, ráncos vagy ilyesmi sem.
- mert sok embert ismerek, és akad köztünk néhány barát is, kölcsönös feltétel nélküli szeretettel.
- mert bár zűrös a családom, azért akad benne biztos pont is.
- mert nem vagyok magányos, és ha nem is tökéletes a férjem, de tud kifejezetten cuki is lenni, és nem egy bumburnyák.
- mert az iszonyú sok hitelt amit felhalmoztunk, részben saját hibánkból, részben a gazdasági válság hatása miatt, eddig még tudtuk fizetni, és nem váltunk földönfutóvá.
- mert 6 éve bármit meg tudok enni, már nincs az örökös gyomorfájás és egyéb probléma.
- mert a technikai forradalom gyermeke vagyok, egyelőre tudom követni a vívmányokat, internet teszi könnyűvé az életem, és ha igaz, nem leszek emiatt elszigetelt.

És végül: iszonyúan szerencsés vagyok, mert a nyavalygós listát most nem írom ide, sőt, nem is állítom össze, mert ma reggel úgy keltem, hogy szerencsés akarok lenni! :)

Gilmore és én

És Rory Gilmore visszautasítja a lánykérést pedig szerelmes a gazdag fiúba.
Én meg bőgök, mert 20 évesen én is visszautasítottam a lánykérést, igaz, nem volt gazdag a srác, de szerelmes voltam belé.
Megbántam, hogy nemet mondtam.
Nyilván valami jobbra vártam az életem elején, de soha nem lett jobb. Talán ugyanitt lennék, ha igent mondtam volna, mert itt kell legyek, de legalább nem sajnálnám, hogy nem éltem a lehetőséggel.