Apu

Apuval álmodtam, de olyan valóságos volt, mintha ott lenne. Éreztem fizikailag a közelségét, fogtam a kezét. Épp csak, hogy nagyon örültem neki, és mondtam, hogy mennyire hiányzik, és mennyire sajnálom ezt az egészet, amikor megszólalt az a kurva vekker, és huss, apu, mint a szappanbuborék, tovaszállt. Hiába szorítottam össze a szemem, nem jött már vissza. Még csukott szemmel, félig ébren, félig álomban bőgni kezdtem, és szétbőgött szemmel ébredtem fel. 

Egyre jobban hiányzik, egyre jobban fáj.

Az ember azt hiszi, rengeteg idő van még. 

De sosem tudjuk, mennyi az az idő pontosan. 

Na jó, de most mennyi van pontosan?