Megközelítőleg

Hát megjött az év végi hajrá mindenben - az egész évi szarság most ad még egy kis ráadást.

A jó hír az, hogy a főnököm mégis csak szeret, és revideált, és jó érzés ez, hogy nem hiába minden - de attól még hiába minden, mert bár engedte, technikai okok miatt mégsem realizálódhatnak a dolgok.
De legalább elvben lehetne. :D

A rossz hír az, hogy ma megjött az ügyvédi felszólítás a közös képviselőtől (KK), hogy dec. 31-ig fizessük a fizetési hátralékunkat. Egyrészt ha nyár óta nem bírtam kifizetni egyben, akkor most karácsonykor biztos ki fogom tudni. Másrészt ez azért vicces, mert egy összegben kifizettük majdnem a felét, majd megbeszéltük, hogy  ne szarozzon már, törlesztjük, aztán ha pénzünkhöz jutunk, egyben a maradékot azonnal, és amúgy is, a tartozókból csak mi fizettünk, akkor ne már pont minket szekáljon, akik együttműködünk.
Mondta oké, majd itt a levél. Habos tajtékkal a szám szélén felhívtam - amúgy is remek hangulatban voltam -, erre azt mondja: - ne fossál, béke van.
Hogy ez még nem feljelentés, nem számít. De ha nem számít, akkor minek ment az ügyvédhez, ami pénzbe kerül, mert ugye deficites a ház, akkor minek költeni arra, hogy ügyvédi levél menjen olyasvalakinek, akivel amúgy is meg van állapodva, és aki ráadásul fizet is? Nem értem.
Na és akkor azt mondja, hogy nem tehet kivételt, mit szólnának a többiek?
Szerintem senki nem tudja, hogy kinek ment levél és kinek nem - rajta kívül, szóval hogyan is szólhatnának mit?  Aztán meg ha mégis szólnának, csak az igazat kell mondani, már hogy aszongya, mert ők fizetnek, és megállapodtunk. Ennyi. Aki erősködik, az utána ne keressen mentséget. Vagy legyen kőkemény vagy legyen emberséges, de döntse már el, hogy melyik.
Azt mondja, tudja, hogy az emberek milyen nehéz helyzetben vannak. De azért megíratja a feljelentéseket, csupa megértésből.

Na és még az is van, hogy minden kedves szolgáltató most decemberben kéri a cserét - vízóra, villanyóra, fűtés valami bigyó, házrenoválási izé - darabja kb. 20 ezer ft. Két dolog merül fel - melyik átlagos család tud 4x20 ezret egy hónap alatt kinyögni, legfőképp karácsonyi hónapban? A másik pedig: az ünnepek miatt nagyjából már hónap közepétől senki nem akar dolgozni, a hivatalok leállnak, az emberek lézengenek - hát miért pont most kell többezer embernek egyszerre mérőórákat cserélni? És a kedves szolgáltatók nem tudnák összehangolni a kötelezvényeiket, hogy szépen felosszák maguk közt az évet, hogy ki melyik időszakban zsigereli a népet? Nagyon kedves dolog lenne.
Vegyünk például egy nyugdíjast vagy egy minimálbérest, aki alig jön ki egyik hónapról a másikig a pénzéből,  és akkor most egyszerre végezzen el ennyi beruházást, ezen kívül meg lesz szíves közölni a gyerekkel, hogy se barbibaba, se plüssmackó, de vettek egy remek vízórát, azzal játszhat a karácsonyi szünetben. Esetleg döntsék el a testvérével, hogy kié a meleg- és kié a hideg vízóra, hogy ne legyen vita belőle.

Talán az a megoldás, hogy nincs megoldás, de ezt a nihilista szemléletet elég nehezen teszem magamévá még.

Egy iszonyú nagy habos sütit viszont a magamévá tudnék tenni.
Nincs az idén szaloncuki, pedig ilyenkor szoktam majszolgatni dobozból, és rendre elfogy fadíszítés előtt. De az idén nem veszek, egyrészt spórolásból (szart nem eszem, a minőségi meg már nagyon drága) - másrészt ha már sikerült a nyáron fogyni pár kilót, a szaloncuki miatt nem akarom visszahízni.
Ha lehetne fincsi kapni dekára, azért párat ennék - de amit kimérve árulnak, hát az büntetés, nem jutalom.

Visszatérve a nyavalygáshoz: azon gondolkodom egy ideje, hogy hol rontottam el. (Tudom, mindenki ezen. :D)
Találtam pár érdekes pontot - de biztos nem vagyok bennük

- Akkor biztosan, amikor angol óra helyett randizni jártam a vívó sráccal
- Ragaszkodnom kellett volna a gimihez és nem túráztatni magam tőlem távol álló szaktárgyakkal
- Érettségi után azonnal folytatni kellett volna a sulit
- Nem kellett volna megijednem az államigazgatásitól vagy a jogtól - lehetne rendes szakmám is
- Vagy valami kétkezi szakmát kellett volna tanulni, amivel magánzó lehetnék, nem függnék másoktól
- De semmiképp nem kellett volna ennyi évet elkótyavetyélni ónmegvalósítással (bejelentés nélkül)
- Hozzá kellett volna mennem az első szerelmemhez mégis
- Vagy nem szabadott volna elengednem azt a pasit, akivel szexuálisan tökéletesen kiegészítettük egymást
- Előbb kellett volna önállósodni, felnőttesdit játszani, akkor talán előrébb tartanék
- Nem kellett volna görcsösen ragaszkodni az álmaim megvalósításához - túl sok kompromisszummal jár
- Jobban ki kellett volna használnom a kapcsolatokat, amikor megfelelő helyen voltam, nem pedig szolgamód gürizni, hogy mások arassák le a babért
- Többet kellett volna törődni magammal, előtérben lenni, és nem mások untermanja lenni
- Nem kellett volna frankhitelt felvenni (hogy ezt hányan mantrázzák mostanában)
- Vagy sokkal okosabbnak kéne lennem, hogy jobban boldoguljak, vagy sokkal hülyébbnek, hogy legalább ne lássam át a helyzetem. De ez a középút sehogy sem jó.