A város peremén élni azzal az előnnyel is jár, hogy közelebb kerülünk a természethez. Ennek vannak jó oldalai is, de rossz is, és némelyre nem vagyok felkészülve.
Azt már kezdem megszokni, hogy sötétedés után denevérek köröznek a fejem felett, nyári estéken lelkesen várom a süni menetrend szerinti átvonulását a kertemen, és kötelességszerűen etetem a cinkéket télen.
De arra nem voltam felkészülve, hogy a bugyis fiókomba beköltözik egy darázs. Kihúztam a fiókot és boldogan molyolt a fehérneműim között. Ijedtemben visszacsuktam a fiókot. Kis felbátorodás után kihúztam a fiókot azzal a reménnyel, hogy majd bugyikkal összefogva kiviszem a darázskát a szabadba. Nos, egy marék színes bugyit ki is vittem és elszórtam a teraszon, de darázs nem volt benne.
Mennem kellett munkába, nem volt időm darázs után kutatni, és nem akartam a kutyát bezárni egy darázzsal a lakásba - így aztán az egész komódot kivittem a teraszra darázzsal együtt.
Délután a férjem darázsvadászatra indult a bugyik közt, de nem talált már senkit, szerinte a darázs nap közben továbbállt. Azért ma reggel még köszöntem neki, mikor kihúztam a fiókot fehérneműfelvétel céljából, és háromszor körbeforgattam a bugyit, mielőtt magamra húztam.
Ma reggelre viszont a hangyák támadtak be, százasával lakmároztak a kutya tányérjából.
Már várom, mikor legelésznek majd kicsike lovak a kertben. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése