Az álom megmondja

Álmomban elmentünk egy plazába vásárolni az urammal együtt, és ő még valamit vásárolt, nézegetett, addig én vártam rá, utazási katalógusokat nézegettem - izgalmas kalandok, szép nyári tengerpartok: álmodoztam.
Várok rá, már rég, egyszer csak felnézek, sehol senki - egyszerűen otthagyott. Bár én vártam rá, ő még szólni sem volt képes, hogy mehetünk, otthagyott. Rohantam utána kerülgetve a plazázókat  kiléptem az áruházból és bár elméletileg nyár volt - kint fagy volt és latyakos hó esett és minden szürke volt - nagy kontraszt az utazási katalógusok színes meleg képeihez képest.  Hát, elég egyértelmű.... ott álltam egyedül a vacak havas szürke nyárban... ahogy mindig.... :(  Ekkora a különbség a vágyam és a valóság között.
Nem működik együtt velem, idealizálom a kapcsolatot és a benne rejlő lehetőségeket és egyedül vagyok mellette, fázom, és napsütésről álmodozom.
Jó reggelt!!!!

A pasik feltérképezése

Nem vagyok túl derűlátó, talán ez is az oka, de ahogy körbenézek a valaha ismert férfiak közt, nem sok épkézlábat ismerek.

Az alkesz
Estére garantáltan kiüti magát, de az is lehet, hogy már reggel remeg a keze és árad belőle a piaszag. Sima a modora, lehet akármilyen kedves, ha az alkoholszint kapcsolja a relét, hülye lesz. Szerencsés esetben vicces hülye, szerencsétlenben kötözködő goromba hülye. Mindegy melyik, mert megbízhatatlan és kiszámíthatatlan.  Mivel folyton mákonya, a répa nála mindig hatot üt. Haverok-buli viszonylatban vicces is lehet, de otthonra nem kellemes egy ilyen.

Skatulya bácsi
Ő megmondta. Mindenki hülye, ő tudja egyedül, hogy kell felmosni, vízvezetéket javítani, szemetet kivinni,  híradót vezetni - mindent. Persze nem csinál semmit, csak szidja azokat, akik bármit is tesznek. Mindig dühös, semminek nem tud örülni, folyton elégedetlen.

Örök gyerek
Hisztérikusan toporzékol, ha nem az a pulcsi van a szekrényben elől, amit épp fel akart venni, ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolta. Semmiben nem lehet rá számítani, de elvárja, hogy minden igényét kielégítsék. A felesége anyapótlék - elmondja a saját baját, de nem hallgatja meg a másikat. Önző, annyira, hogy nem is képes más helyzetébe beleilleszkedni vagy önzetlenül tenni valamit. Ha segítségre van szüksége, természetes, hogy a másik alkalmazkodik hozzá, de ezt viszont nem lehet tőle elvárni. Állandóan visszasírja a gyerekkorát, ki sem lehet rángatni a felnőtt játékokból, kötelességből nem tesz semmit, csak ha kedve szottyan valamihez. Ha elborul az agya, nem néz következményeket, aztán úgy csinál, mintha meg sem történt volna a dührohama.

Munkamániás
Mintha csak ő forgatná a Földet a tengelye körül - rém fontosnak hiszi magát. A legapróbb munkamomentumot is részletekbe menően taglalja újra meg újra, soha nem ér rá, soha nem tud lazítani, a munkával álmodik, soha nem megy szabadságra, csak a munkában érzi magát embernek. Ha mégis hirtelen lesz egy szabadnapja, nem tud magával mit kezdeni, csak téblábol és mások idegeire megy - elvonási tünetei vannak a munkaalkoholizmusból.

Haver
Egy sör a haverokkal, egy meccs a haverokkal, egy horgászat a haverokkal - jobb, ha belátod, ha látni akarod őt, meg kell hívni a barátait magatokhoz. Bármi volt is a tervetek, ha jön egy telefon, már ugrik, mert mindennél előbb helyezi a végtelenített gittrágást a barátokkal. Sohasem lehetsz az első.

Buldog
Ráharap valamire, és nem engedi. Más néven megszállott. Ha kerékpározik, akkor folyton teker, ha nem igazából, akkor fejben. Ha főz, akkor sem hagyja abba, ha már tele a hűtő és mindenki gyomorrontást kapott, ha zenél, akkor ki sem lehet húzni a gitár mögül, ha fut, csak akkor látod, ha futócipőt vált. Ráadásul elvárja, hogy te is osztozz a szenvedélyében, mászd meg vele a sziklákat, merülj el vele a feneketlen tóban, bármire is kattan rá, neked is kell, vagy rém csalódott lesz.

Értelmiségi
Rendkívüli távlatokat vél felfedezni a retek pudvásodása és Kant tanai közt, de nem tud becsavarni egy villanykörtét sem, ha teát főz, garantáltan megégeti a kezét, és biztosan elfelejti kikapcsolni a riasztót ajtónyitás előtt. Bármennyire is lenyűgöz tudása és intelligenciája, neked kell mellette férfinak lenned, mert képtelen bármire is, amihez kockás ing vagy szekerce kell.

Kisfiú
Anyuci kicsi kedvence, aki minden dologgal anyuhoz rohan, az is lehet, hogy még otthon lakik, kiszolgáltatja magát, mintha gyerek lenne, a fizetését elszórja szórakozásra, és ha éjjel kettőkor hazatér a buliból, anyu ugrik és süti a tojásrántottát az ő pici (akár negyven éves) fiának. Nem tudja a kisfiú, hogy hol van a mosógép eleje, mennyibe kerül egy kiló kenyér, mit kell csinálni, ha elvágja az ujját - nincs szüksége saját tudásra, mert anyu mindent megold helyette. Hever naphosszat a tévé előtt, bár a szülőknél lakik, de nem száll be a háztartásba, úgy csinál, mintha még mindig kisgyerek lenne, de természetesen a felnőtt lét előjogaival. Annyira divatos lett ez az életforma, hogy már nevet is kapott: ezek a parazita szinglik.

Izomagy
Nagy dobozokból porokat eszik, a tükörben bámulja magát, a BMW-jében üvölteti a zenét, nem tisztel sem törvényt, sem embert, nagyot üt, de nehéz egy összetett mondatot kiszedni belőle. Szókincse a legszükségesebb minimumra korlátozódik, nem tűri a kritikát, és szerinte normális a szotyihéjat a padlóra köpni.

Kan
Ért a nők nyelvén, nagyon is. Behízelgő, sima modorú, és bárhogy is szereti a családját, a feleségét, egyetlen lehetőséget sem képes kihagyni: lételeme a hódítás. Szeret udvarolni, tudja is, hogy kell, de azt sem szabad elhinni, amit kérdez. Újkori Casanova, aki gátlás nélkül átgázol bárkin, és mindezt mosolyogva teszi.

Érzelmi analfabéta
Képtelen elfogadni a szeretetet, ezért aztán adni sem képes azt. Hivatkozik valami múltbéli sérülésre, ami olyan mély nyomot hagyott benne, hogy azóta nem mer bízni senkiben, vagyis nem mer közel kerülni senkihez, nehogy fájdalmat okozzanak neki újra. Falat épít maga köré, nem bízik senkiben, nem ragaszkodik senkihez, ezért aztán nem is tesz meg mindent a másik megtartásáért. El lehet vele lenni egy darabig, aztán szépen ellaposodik az egész, mert nem mer egy határon túl menni, nincs meg benne az a feltétel nélküli bizalom és ragaszkodás, ami egy jó kapcsolat alapja kéne, hogy legyen.

Örök kereső
Nagyon pontos elképzelése, szinte szabásmintája van róla, hogy milyen az igazi. Egy ideállt hajszol, aki nem is létezik, az évek sora alatt ő maga rakta össze fejben, nem létező személyt ruházott fel l kitalált személyiségjegyekkel, és most vadul űzi agyának szüleményét a való világban. Lehetetlenséget akar, és nagyon hamar leírja a másikat, ha csak egyetlen pici pontban is eltér az ő szabásmintájától. Közben persze rém boldogtalan, hogy nem tálalja álmai nőjét, akiről meggyőződése, hogy húsvér személy, és már fogalma sincs arról, mennyire elrugaszkodott a valóságtól. Kompromisszumkészsége nulla.

Rejtett agresszív
Előre köszön az utcán, felhozza a szatyrod a lépcsőn, mindig mosolyog, soha nem szalasztja el megkérdezni, hogy vagy te, a gyereked, a kutyád. Aztán becsukja maga után a lakása ajtaját és átalakul egy dühöngő ürültté. Ordít a családtagjaival, belerúg a kutyába, földhöz vagdalja a poharakat. Így tudja levezetni a stresszt, hogy vitázik, veszekszik. Balhéfüggő. Ha nincs baj, keres, akár a legbékésebb hangulatba is bele tud törni valamivel - évekkel ezelőtti dolgokat hoz fel, ha nincs mibe belekötnie, de képes leordítani azért is, ha elmozdítottál egy vázát öt centire, mert neki nem az a lényeg, hogy mit teszel vagy nem teszel, hanem az, hogy legyen bármi oka kiadni a feszkót. Goromba, a legkisebb apró hülyeségért is képes igazi húsba vágó, lélekbe markoló fájdalmat okozni és nem hagyja abba, ha sírsz, ha könyörögsz, vagy ha otthagyod és magadra zárod a fürdő ajtaját  - ő csak mondja, mondja, újra meg újra addig, míg el nem fogy a dühe. Akkor aztán visszatér a kedves fickó szerepéhez, és mikor te már a borotvát keresed a sok lelki megaláztatásból való meneküléshez, ő vígan vihorászik és kedélyes társalgásra vált, mintha nem most átkozott volna el örökre az összes felmenőiddel együtt és jelentette volna ki, hogy életre alkalmatlan idióta vagy, amiért nem piros almát vettél, hanem zöldet. Leereszti a gőzt, és nem érzékeli, hogy lelki nyomorba dönti ezzel a szeretteit. Néha utólag kiderül, hogy valami baj érte a munkahelyén, és igazából a főnökének szánta, amit te kaptál, leginkább semmi közöd az egészhez, nem okozója vagy a bajnak, csak elszenvedő pofozóbabája a dühöngőnek  Gyakran senki sem tudja róla ezt a családján kívül, esetleg még a szomszédok, ha vékonyak a falak.

Papucs
Nincs véleménye, nincs ötlete, mindenre bólint, nem lep meg, nem nevettet meg. Hiába van érted, és lesi minden szavad, rém unalmas, és nem akarod őt.

A szociopaták és egyéb extrém távlatok taglalását kihagynám, így is elég rémisztő a kép.
Biztosan találkozott már mindenki valamelyik típussal, sőt, több típus keveredésével. Sajnálatos módon akár 4-5 különböző jegy is keveredhet egyetlen pasiban, jócskán megnehezítve az alkalmazkodást és elfogadást.
Persze nyilván lesz, aki azt fogja mondani: neeem, az én pasimban egyik szörnyűség sincs, az én pasim szuper és tökéletes - neki szívből gratulálok! :D

Szélvihar

Legalább ki tudnám bőgni magam...

Emlékszem a fájdalomra - ugyanúgy jön a semmiből, mint rég. Nem változik, akárhány éves az ember. Amikor rájössz, hogy átgázoltak rajtad, és amit építettél, az nem más, mint ostoba kártyavár, ami a gázolás következtében percek alatt hullik szét darabokra, akkor ugyanolyan a fájdalom.
Csak ugye minél fiatalabb vagy, annál több benned az remény és az életerő. Bennem most semmi nincs. Csak ülök a padlón és bámulom, hogy hullanak vissza rám kártyaváram lapjai.

Látszólag békésen üldögélek, de a bőröm alatt a világ összes csatája egyszerre zajlik. Vesztésre állok. Nincs már több tartalék ágyúm, katonám, harci cselem. A folyamatos csaták, még ha olykor győzelemmel is jártak, kiszívták belőlem az erőt, a harci kedvet.
Most úgy érzem, minél többet teszek ebbe a háborúba, annál nagyobb a veszteségem. De benne vagyok a legközepében, és nem tudom, hogy visszafelé nehezebb-e menni, vagy előre kellene-e menekülni?

Leírhatatlanul csalódott vagyok, csak kapkodom a levegőt, és nem értem, hogy juthattam ide? Jó voltam, ahogy csak tőlem tellett, hogy bánthatnak ennyire? Hogy van az, hogy minél többet adsz, annál többet kapsz vissza? Minél többet adok, annál kegyetlenebbek velem. Nem kifizetődő jónak lenni. Rossz meg nem tudok lenni.

Azt mondtam egykor, ez a harc lesz a végső - nem akarok több újrakezdést, inkább nagyobbakat nyelek, de  békének kell lenni. És nem lehet béke, nem engedi nekem az ég, hogy végre valahára hazataláljak valahol, valakivel, valamerre. Minél többet nyelek, annál többet zúdítanak rám, nem tudok eleget engedni - az önbecsülésem legaljáról összesöpört kis hamut azért már csak meg kéne tudni tartani, hogy ha szükségessé válik, legyen miből feltámadni. Nem sok maradt. Alig bírok összekaparni valamit.
Ha lesz egy csipet, akkor feltámad a szél... és minden szélvihar után egyre kevesebb marad abból, ami én vagyok. Vagy voltam. Vagy szeretnék lenni.

Vannak, akik nem értik meg, hogy a bántásokat meg tudom bocsátani, de nem tudom elfelejteni, és minden egyes karmolás nyomot hagy a lelkemen, mígnem kiöli a szeretet utolsó kis csíráját is belőlem. És kár, nagy kár kényre-kedvre felesleges semmiségekkel karmolni a lelkem, mert végül nem marad már rajta hely, és torzó lesz belőlem.
Na persze ezzel is én vesztek - aki karmol, az sértetlenül továbbáll.

Hát miért ilyen igazságtalan az élet? Miért, miért, miért?

Május 1.

Ez a dátum nekem valahogy mindig fontos volt - de legalábbis határvonal:  ha másra nem, hát arra, hogy végre itt a nyár!!!

Gyerekként a felvonulás - van egy képem, lufial a kezemben vigyorgok orkán dzsekiben! Nem is értem. Ma nyár van, akkor hogy volt tél? Aztán voltam ünnepi műsor élőképben szereplő is, de ezek már régen voltak.

Szintén régen volt az a május 1., amikor a keresztfiam született. Édike kicsike volt, bementünk a kórházba meglátogatni, majd onnan a szerelmem egyenesen utazott vidékre dolgozni én meg szipogva bújtam a hóna alá a sárga busz megállójában. Nem ment messzire, de ne felejtsük el, akkor még nem volt skype, meg okosfon, de még egyszerű simafon sem, szóval így túl nagy volt a távolság ifjúi szerelmes szívemnek.

Jóval később, de szintén rég egy másik május 1-je: a fiú, a haverja meg én előző nap Szentendrén kirándultunk, forró nyár volt, csatangoltunk, aztán a fiú lila akácot tűzött a hajamba. Este mind nála aludtunk, majd másnap kimentünk a Városligetbe. Elhevertünk a domb tetején, a fiú kigombolta az ingét és már biztossá tette, hogy szeret, amikor megengedte, hogy töltőtollal macikat és virágokat rajzoljak a hasára. (Megjegyezném, hogy az ingén az egész rajz éles vonalakban megmaradt utána.)
Aztán én hazamentem a családomhoz, majd másnap reggel telefonáltunk, és meséltem neki, hogy eltévedtem a ligetből kifelé jövet, de aztán megtaláltam az igaz utat.
- Nem hallottam, hogy kopogtál volna - mondta rá, és akkor ott valahogy meg is állapodtunk, hogy pontosan miféle szavakkal, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy letettem a telefont, megfürödtem, felöltöztem és átköltöztem hozzá. A következő éveket az ő bűvkörében töltöttem.

És jaj, már annak a május 1-nek is 9. éve, mikor a férjemmel először randevúztam. Baráti társasággal jártuk a Tabánt, de hatalmas felhőszakadás kapott el minket,2  taxival indult az egész társaság az én albérletembe, ahol megtörülköztünk, bundás kenyeret ettünk, a férjem már ott is aludt, ahogy 9 éve azóta is mindig ott alszik mellettem.

Szóval éljen május 1! :D