Gyerekként a felvonulás - van egy képem, lufial a kezemben vigyorgok orkán dzsekiben! Nem is értem. Ma nyár van, akkor hogy volt tél? Aztán voltam ünnepi műsor élőképben szereplő is, de ezek már régen voltak.
Szintén régen volt az a május 1., amikor a keresztfiam született. Édike kicsike volt, bementünk a kórházba meglátogatni, majd onnan a szerelmem egyenesen utazott vidékre dolgozni én meg szipogva bújtam a hóna alá a sárga busz megállójában. Nem ment messzire, de ne felejtsük el, akkor még nem volt skype, meg okosfon, de még egyszerű simafon sem, szóval így túl nagy volt a távolság ifjúi szerelmes szívemnek.
Jóval később, de szintén rég egy másik május 1-je: a fiú, a haverja meg én előző nap Szentendrén kirándultunk, forró nyár volt, csatangoltunk, aztán a fiú lila akácot tűzött a hajamba. Este mind nála aludtunk, majd másnap kimentünk a Városligetbe. Elhevertünk a domb tetején, a fiú kigombolta az ingét és már biztossá tette, hogy szeret, amikor megengedte, hogy töltőtollal macikat és virágokat rajzoljak a hasára. (Megjegyezném, hogy az ingén az egész rajz éles vonalakban megmaradt utána.)
Aztán én hazamentem a családomhoz, majd másnap reggel telefonáltunk, és meséltem neki, hogy eltévedtem a ligetből kifelé jövet, de aztán megtaláltam az igaz utat.- Nem hallottam, hogy kopogtál volna - mondta rá, és akkor ott valahogy meg is állapodtunk, hogy pontosan miféle szavakkal, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy letettem a telefont, megfürödtem, felöltöztem és átköltöztem hozzá. A következő éveket az ő bűvkörében töltöttem.
És jaj, már annak a május 1-nek is 9. éve, mikor a férjemmel először randevúztam. Baráti társasággal jártuk a Tabánt, de hatalmas felhőszakadás kapott el minket,2 taxival indult az egész társaság az én albérletembe, ahol megtörülköztünk, bundás kenyeret ettünk, a férjem már ott is aludt, ahogy 9 éve azóta is mindig ott alszik mellettem.
Szóval éljen május 1! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése