Csak üldögéltem a kanapén a magam kis unalmas és szánalmas életében, amikor a semmiből hirtelen megragadott egy gondolat, vagy jelenet, vagy - szóval valami, ami a jövőmből jött, és olyan erős volt, mintha épp átélném. Na jó, nevezzük látomásnak.
Szóval jött a látomás a semmiből, egy iszonyú erős érzéssel, hogy a szívem majd kiugrott a helyéből és hosszú percekig tartott megnyugodni. E szerint nem is olyan sokára gyökeres fordulatot vesz az életem, és utána alapjáraton szuper lesz, vagyis nem lesz unalmas és szánalmas. Hanem jó.
Na persze ez csak egy érzés, de eszembe jutott, hogy volt már egyszer egy hasonló, amikor mondjuk nem volt ennyire tényszerű és körbehatárolt, de jövendölés volt, és többé-kevésbé úgy lett.
Aztán eszembe jutott még, hogy régebben voltak olyan konkrét látomásaim, hogy amiben szó szerinte lejátszódó beszélgetések, mozdulat, fordulatok, minden ott volt előrevetítve, és nem sokkal később meg is történtek, ráadásul pontosan úgy, szó szerint, ahogy a látomásban volt.
Régebben még nem voltam így kiégve, fogékonyabb és érzékenyebb voltam.
Most ez olyan erővel jött, mint egy gyorsvonat és olyan váratlanul, mikor ez a gyorsvonat a nappalidba csapódik.
Na, kíváncsi leszek.
Na persze most ide le kéne írnom, hogy miről is van szó, hogy majd ha valóban megtörténik, bizonyítani tudjam - de több okból, inkább nem teszem.
Ja, és nem vagyok bolond. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése