Nem gyakran szoktalak nyaggatni kéréssel, de most már kérlek, hogy ha mód van rá, hagyjuk ezt az Ami nem öl meg az erősebbé tesz projectet, és adj egy kis nyugodt életet, mert egészen őszintén szólva, elég sok bajt mértél ránk mostanában, és úgy látom, van még furcsa ajándék a kosárban.
Az elmúlt 6 év mérlege a következő:
- Majdnem meghaltam perforált vakbéllel
- Elvetéltem, és azóta nem estem teherbe
- Elvesztettem a jól fizető állásom
- A nagypapám meghalt
- Beütött a gazdasági válság, alig bírjuk fizetni a lakáshitelt, kajára nem marad, jólétről ne is beszéljünk
- A nagymamám beteg lett, majdnem meghalt - szerencsére minimális károsodása maradt, de már nem a régi
- A férjem olyan depressziós, hogy szinte lehetetlen vele élni
- Az apukám meghalt tragikus hirtelenséggel
- Anyósomékkal megromlott a kapcsolat, már nem kapunk szülői segítséget
- A kedvenc unokatesóm holnap műtik, nagyon beteg
Szépen kérlek, gyógyítsd meg őt, és adj nekünk valami jót, hogy örülhessünk, hogy élünk. Tudnánk most már örülni, tényleg!
---
Amúgy meg azt gondoltam, egy családba bőven elég egy olyan horror, hogy az ember szervezetében gyűlik a genny, észrevétlen majdnem meghal, aztán felvágják, megmentik, csövek lógnak ki belőle, és hosszú lábadozás alatt újra tanul élni.
Hát most nem megismétli? Minek utánoz? Nem volt elég egy ilyen hülyeség?
Most, hogy izgulok érte, újraélem a régi kínokat: a félelmet, a kiszolgáltatottságot, elesettséget és a végtelen magányt, ami a kórházi ágyon fogja el az embert. Tudom milyen, ha nem vagy képes kitörölni a saját feneked, amikor a legkisebb mozdulat is kész tortúra, amikor olyan gyenge vagy, hogy nem bírsz kinyitni egy üveg ásványvizet.
Csak az egészség meglegyen! - van a régi öregek mondásaiban némi igazság.
Legyen! Legyen! Legyen!
Némi fellendülés kéne, mielőtt az egész családot eltiporja az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése