2012. július 10., kedd

Hogy legyen néhány perc

Miután mostanság elég gyatra az élet, még véletlenül sem működnek jól a dolgok, arra gondoltam, felidézek néhány igazán felejthetetlen percet az életemből, hogy felvidítsam magam, mi több, tápláljam a reményhalamat.
Hát lássuk.

1.
Amikor a szórakozóhely ajtaján kilépett a fiú, fél év hiábavaló keresgélés után - pont a kapuban álltam, be akartam menni, ő megjelent, hátulról kapta a fényt, kabátja lengett utána, ahogy öles léptekkel határozottan jött felém, annyit mondott: - szia, hát megvagy - vagy talán még annyit sem, csak felkapott, és vitt be magával. 


2.
Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemem, az első dolog, amit megláttam, ez a fiú volt, derékig vetkőzve, nagy katonai csizmában állt a kerti csapnál és félmeztelenül mosakodott. Azonnal tudtam, hogy mi egymáséi vagyunk. Majdnem házasság lett belőle. Lehetett volna... csak még nagyon fiatalok voltunk.


3. 
Amikor először láttam a tengert. 


4. 
Amikor először voltam Görögországban - fenti fiúval - minden perce maga volt a boldogság. (Eltekintve a buszúttól.)


5.
Amikor a következő szerelmem azt az üzenetet hagyta a nagyinál, hogy mégsem utazik el nagyon messzire és hosszú időre, hanem itt marad velem. Még tán két hét sem volt a közös életünk, de én olyan boldog voltam, hogy télikabátban sírva zokogva ugráltam percekig az előszobában. 


6.
Amikor a vidéki munka első napján hívattak az irodába, hogy telefonom van, és a pasim külföldről kinyomozta, hogy érhet el, és felhívott.


7.
Az a számtalan pillanat, amikor még nem történik meg a csók, de már tudjuk, hogy meg fog történni, amikor egyértelmű, hogy ellenállhatatlanul vonzódunk egymáshoz, de még húzzuk kicsit az időt.
Minden váratlan csók, váratlan ölelés, váratlan ajtó előtt várakozás ide sorolódik.

8. 
Amikor először álltam sok ember előtt és féltem, nem tudom magamra vonni a figyelmet, de az első hang alig hagyta el a torkom, és mindenki feszült csendben figyelt rám. Amikor rájöttem, hogy tudok hatni.

9.
Amikor kitoltak végre az intenzív osztályról egy lepedőbe bugyolálva, és megkaptam új életem első ebédjét, egy vízízű porból készült krumplipürét, amit a boldogság könnyeivel nyelve faltam be nagy boldogan.

10.
Amikor először tartottam a kezembe a kiskutyám, és ő azonnal elfogadott, és onnan kezdve jött velem mindenhová.

11.
Amikor először jelent meg nyomtatásban a nevem egy könyvborítón.

12.
Amikor megkérték a kezem.

13.
Amikor megkaptuk közös lakásunk kulcsát, és kis fonott kosarunkban pezsgővel és két pohárral piknikeztünk az üres falak között. Éjszaka volt, megszeppent izgalommal járkáltunk a lakásban, mintha tilosban járnánk.

14.
Az a pár nap, amíg terhes voltam, faltam az ételt és titkos tudás húzta mosolyra a szám szélét. (Sajnos csúnya vége lett és nem tartott soká az érzés.)

15.
Az esküvőnk napja. A remegő izgalommal teli készülődés, amikor a pár perces férjem odasúgta nekem még az anyakönyvvezető előtt : Boldog vagyok. A hosszú hitvesi csók háttérben a vendégek sikoltozásával. A buli hajnalig, a pörgés-forgás a szép ruhában, majd fáradt összebújt alvás, mint férj és feleség.

16.
Különösen az első, de az összes alkalom, amikor nekem szólt valahogy a taps a színházban. Bizsergető érzés.

17.
Az első meleg tavaszi nap a hosszú tél után.

18.
A kutyám boldogsága minden reggel, mikor felkelek, vagy minden nap, mikor hazajövök hozzá és nyüszögve üdvözöl. A boldog nyusziugrálása a réten, vagy  amikor követ mindenfelé, nyomatékosan néz a szemembe és nyammog  a kis szájával, hogy finoman jelezze, enni kéne neki adni. Aztán amikor megeszi, odajön, hogy megköszönje. A kutya sok embernél sokkal jobb fej.
Amikor elalszom és odaveti a hátát a hátamnak, mintha falkatársak lennénk, és összebújunk.

19.
A friss lecsószaft tunkolása friss kenyérrel a teraszon.

20.
A film, amikor végig kapar a torkom, és utána elállíthatatlanul csorognak a könnyeim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése