Cefetül

Hát én nem is tudom, ki kéne írnom magamból, de nem is akarok rá gondolni, szarabbul érzem magam, mint kéne, de mit csináljak, lelkis vagyok.

Szóval hosszú folyamat stációja volt a mai kutyadoki látogatás - ha belelendülök lehet azt is ecsetelem - de lényeg a lényeg, vért kellett volna venni a kutyitól, doki szerint pár csepp elég és egy teszt azonnal kimutatja az eredményt.
Másfél hónapja húzódik a dolog, ma végre ott voltunk. A doki annyit bénázott, hogy nem hiszem el.
Egy tök nagy helyen bőrig vágta a szőrt a kutya apró lábán, mutogatta, milyen szép a vénája a kutyának - nem láttam semmit - megszúrta. A kutya hős, meg se nyikkan. Nem jön a vér.
Újra. Semmi. Vastagabb tű. És még háromszor döfés. Semmi. Na akkorra a kutya is megelégelte, hogy összevissza szurkálják. fogtam le, hangosan sírt, nyüszített, menekülni próbált  (de mondom, ötször mozdulatlanul tűrt) - na erre kitalálja a doki, hogy nem is ott a véna - újabb helyen szőrt szed és döf.
Semmi. Na akkor hetedikre végre megindul a vér, de tök sűrű. A doki csóválja a fejét, hogy nem tetszik ez neki, rám jön a para, csak szedi a kutyából a vért, a hófehér szőre csupa vörös vér, én a nyelvembe harapok, a szívem meg szakad megfele.
Pár csepp vérről volt szó, nem agyondöfködésről meg fájdalomról, meg két fioláról.
Szívem szerint én is bemosnék egyet a dokinak, és futnék el a kutyával, helyette fogom le pedig nagyon sír.
Rohadéknak érzem magam.

Ráadásul a doki azt mondta, pár csepp vér egy azonnali eredményt adó teszthez - erre sok vér laborba, eredmény pénteken.

Nyár óra van egy ismeretlen eredetű kerek szőrtelen folt a kutya egyik combján - állította, hogy kifekvés. De nem nő vissza, egy piroskák apró göbös pukli is van alatta. Hónapok óra járunk oda, tőlem kérdezi a doki, hogy mi ez - hát én vagyok az orvos? Állította, hogy biztos nem gomba. Két hete megnézte, látszott rajta, hogy nem emlékszik ránk, és azt monda, valószínű gomba. Vegyünk kaparékot. Leveszi, két hét az eredmény. De nem írta rá a tesztre, hogy mikor vette és kitől.
Ma kérdem az eredményt, erre agrasszívan rávágja: Az negatív.
Sajnálom, nem hiszek neki, pedig eddig vakon hittem neki mindenben, és mindig igaza is volt.
Azt se tudta, hogy mikor vette a mintát, és kié, kérdeztem, nem ment be a tesztért, hogy megnézzük, hanem rávágta, hogy az negatív. Túl hamar rávágta.

A vérvétellel meg az volt, hogy megbeszéltük egy szombatra, de nem tudtunk elmenni, hétfőn reggel nála kezdtünk, erre dühödten veszekedett, hogy nem most beszéltük meg, most nem tudja vállalni. Még 40 perc volt a rendelési időből. Azt hittük nincs nála a teszt, ami kell. De most se volt teszt.

Attól is tartok, hogy kitettem a kiskutyát egy csomó fájdalomnak, és nem lesz eredmény. A gombára negatív (állítólag) , most belső parazitákra tesztelte, de hát tisztán tartott szobakutya, mindenféle védőoltással, gyógyszeres nyakörvvel, probiotikummal, biotáppal, vitaminozott jutifalikkal - hát hogy kerülne bele belső parazita?
Na meg az ára sem olcsó az ilyen horror szórakozásnak.

Szegény kutyus a kicsi lába java pucér, nyalogatja, agyon van szurkálva, tök rossz élménye van, most aztán az oltástól is félni fog pedig eddig nem volt baj vele, és pláne, hogy elvesztettem a hitem a dokiban, pedig biztonságot jelentett nekem, tudtam, hogy nála jó kezekben van a plüssöm, és mindig számíthatok rá, bízhatok benne. De mostanában nagyon furán viselkedik, mindent elfelejt, ugyanarra a dologra mást mond, és tanácstalan is. Pedig egy jó orvos mindenkinek kell, akiben bízni lehet.

És csak az jár a fejemben, hogy mit gondolhat rólam a kutyám, hogy ennek kitettem, hogy sír a kezem alatt, nem enged a gondolat.
Pedig lehet, hogy ő már rég elfelejtette.

Még gyerekkoromban volt egy táncoló egerem. Takarítottuk a házát, egy plexilappal kellett elállni az útját, hogy ne fusson el. A nagyi lerakta a lapot, az egér sivalkodott, a nagyi csak jobban szorított a lapot, amikor végre észrevettem, hogy azért sivít az egér, mert a lapot a farkára nyomta, egyre jobban.
Hát az jó rég volt, de az a sivalkodást ma sem feledem, sajnálom szegény jószágot - pedig az csak egy egér volt.

Túl lágy vagyok, tudom. De nem bírom a szenvedést elviselni.
A kiskutya sírását meg pláne nem, amikor tudom, hogy igaza van, sokáig némán tűrt - francot szívatják? Talán ha az első szúrásra már hisztizett volna, jobban odafigyelt volna a doki is.

Jaj, ne legyen már baj. Jutott belőle elég.