Amikor beköltöztünk, nem volt semmink. Dobozokban voltak a ruháink, SOS megvettük a legolcsóbb szerkényt, ami nem is lett a legszuperebb (még nem volt Vatera), volt egy lukas szivacskanapénk, amit ajándékba kaptunk, a párom kifeküdt béna ágyán aludtunk, és az ölünkben ettünk, mert se asztal, se szék.
Lakáshitel és egyéb más adósságok mellett igen nehéz azt az életteret kialakítani, amit igazán szeretnénk.
Mindig arról álmodtam, hogy bemegyek az IKEÁba, és berendezem a lakást saroktól sarokig, szépen hazahozzák nekem, és minden vadi új lesz és gyárszagú.
Ez még csak álom.
De rájöttem egy csomó túlélési praktikára, trükkre, helyettesítőkre és egyéb dolgokra, amitől mégis kezd kialakulni az egész.
Például 4 évig vitáztunk és szenvedtünk a sötétítő függöny miatt. Én fehér gyolcsfüggönyt vettem, ami állati mediterrán, de kicsit sem sötétít. Viszont azonnal felébredek, ha az arcomba süt a nap. A férjem pedig utál csukott szobaajtónál aludni. És megmagyarázhatatlan okból, de utálja lehúzni a teraszajtó redőnyét, ellenben minden más redőnyt kötelező lehúzni estére. (Férfilogikát nő sosem értheti meg.)
Évekig ment a vita, hogy akkor lehúzom, nem húzod, becsukom, nem csukod, de felébredek - férfiválasz: miért nem csukott szemmel alszol?
Szégyen, de 4 év kellett, mire rájöttem, ha hajlandó vagyok megválni a fehér gyolcs IKEA függönytől, megváltozik az életem. :)
Na akkor jött a függönykeresés. Először vettem a neten egy bélelt fehéret, ami nem volt fehér, inkább vajszínű, és annak ellenére, hogy nehéz volt és hatalmas, mégis átlátszó maradt. Mennie kellett tovább. Jártam a boltokat, de minden sötétítő függöny, akár olcsó, akár drága, akár csokibarna, mégis átlátszó maradt. Ki érti azt, miért gyártanak sötétbarna sötétítőt, ami mégis tök átlátszó és átsüt rajta a nap? Ami már kicsit is jobban nézett ki, vagy kevésbé volt áttetsző, az már legalább 20 ezerre jött volna ki. Agyrém.
És akkor fogtam magam, és az olcsó anyagboltban csodaszép nem átlátszó anyagot vettem és megvarrtam a függönyöm, nem egészen 2 ezer ft-ért. És azóta nem süt a nap a szemembe, nyitva lehet hagyni a háló ajtaját, és béke honol a terepen.
Aludni már nem tudtam a kifeküdt, recsegő ágyon, amiben fekve kettétört a derekam, így az ágyat is lecseréltem - addig túrtam éjszakákon át a netet, míg találtam egy bútorbolti kiárusítást, ahol negyedárban szereztem egy csodaszép új ágyat, amin még nem aludt senki (mint a párom ágyán az exei), ráadásul 10 centivel hosszabb is, mint a másik, aminek az a nem várt folyománya lett, hogy a párom lába nem lóg le az ágyról, ezért nem fordul keresztbe, ezért nem rugdal le engem fektemben. Még egy megoldhatatlannak látszó probléma kipipálva.
Ez már csak luxus, de meg vagyok veszve a memóriahabos cuccokért. Nem tehetek róla, a pillecukor jellegű párnák és matracok a szenvedélyemmé váltak. Persze állati drágák. (A hiteleinkhez mérten.)
Mióta extra akcióban sikerült párnákhoz jutnom, és azért igyekszem aludni menni, hogy a párnára fekhessek, és azóta nem recseg-ropog a nyakam, sőt, már majdnem annyira le tudom hajtani a fejem a vállamra, mint régen, rettenetesen hálás vagyok a NASA-nak, hogy kifejlesztette a memoryt, másrészt egész biztos vagyok benne, hogy matrac is kell. Persze az sokkal drágább, mint a párna. A legolcsóbb akcióban is 30 ezer. Szóval már lemondtam róla, de a kisördögöm csak nem hagyott nyugodni, és csodák csodája, mintha nekem találták volna ki, leltem egy kiárusítást, ahol ötödárban lehet matracot szerezni. Igaz, hogy szépséghibás, és nincs huzata, de bassszus, ötödár! Vagyis lesz matrac is! (Igaz, előbb is megtalálhattam volna, mert a vastagabb darabok már elfogytak, de még valamilyen nekem is jutott, és ennek örülök.)
Talán hülyeség, de nagyon tudok örülni ezeknek a dolgoknak, amikor egy megoldhatatlannak tűnő probléma hirtelen frappánsan megoldódik, amikor végre szép új ágyam lesz, vagy praktikus de nem ronda függönyöm, sőt, talán sokkal, de sokkal jobban tudok az egyes daraboknak örülni, mintha teljesülne az álmom, és tényleg bármit megvehetnék egyszerre az IKEÁban. Így minden egyes darabért megharcoltam, kutakodtam, rátaláltam, megszereztem, ráadásul a töredékéért, mint amennyiért általában szokás venni. Ezeket nem csak én választottam, hanem bennük vagyok, leleményesség és kreativitás kellett hozzá, hogy minden stimmeljen, jó is legyen, szép is legyen, összhangban legyenek, és ki is tudjam fizetni.
Tudom, hogy sokan kényelmes nagy házakban laknak, vendégszobákkal, szaunával, meg jakuzzival, csodás bútorok veszik őket körül, nagy puha fotelekben ülve isszák a drága borokat, de én nagyon büszke vagyok a kis dióhéjnyi otthonunkra. Ha nem is minden kényelmet kielégítő nagystílű, tágas otthon, de a miénk, benne vagyok minden kis részletlben, a matricával dekorált fürdőszobaszekrénytől a legutolsó kis függönycsipeszig.
Sokszor nyavalygok, hogy kicsi, hogy vékonyak a falak, hogy béna helyen van, hogy nem fér el egy rendes iroda benne, hogy nem tudok rendesen pakolni, de igazából oda vagyok érte, és tele vagyok tervekkel, újabb és újabb apró kis csodák várnak még, a mosogató csaptelep lecserélésétől a háló átfestéséig, és ki tudja még min át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése