Szívbaj, zárbaj, ágybaj, agybaj

Rém viccesek az események mostanság. Kicsit sem mondhatom, hogy eseménytelen az élet, csak épp az események minősége hagy némi kívánnivalót maga után.
Na nézzük.

Szívbaj
Az elmúlt hetekben többször is rosszul lettem, számomra ismeretlen eredetű rosszulléttel. Mint kiderült, idegi az egész: idegkimerültség, pánikhangulat, szorongás.
Végül elmentem a doki bácsihoz, aki rém cuki, csak éppen fura dolgokat művelt. Először megnézte a vérnyomásmerési listám, és azt mondta, ez normális. Majd miután erős pánikhangulatban 200-as vérnyomást mért, minden eddigit elfelejtve és semmilyen kivizsgálásra nem utalva a padlóig leszedáló gyógyszerkombót írt fel nekem. Béta blokkolót, ami erős vérnyomáscsökkentő, amivel az a baj, hogy bár ő azt mondta, két hétig kell szedni, de valójában évekig, vagy örökké, és két hét alatt még be sem áll rá a szervezet. Plusz, mikor reggel 110-zel felkelek és beveszem rá a blokkolom, alighanem már mehetek is tepsiben ki a lakásból, mert megszűnik a vérnyomásom.
Aztán adott Xanaxot, amire szerinte nem lehet rászokni, de valójában de, a rászokási folyamat is kínos és kellemetlen rosszullétekkel jár, a leszokási meg pláne, és boldog nyálcsorgatósra butít.
Ehhez még egy vicces, Andante nevű altatót, ami sajnos nem egy receptre felírt Andante bútor, hanem valami nagyon rémisztő agyban ható drog, aminek a papírjára hatalmas betűkkel van ráírva, hogy vigyázat, rászokási veszély, tovább dührohamokat, tudatkiesést és alvajárást is okozhat egyéb fincsiségeke között. Betegácsiba nem tudtam jönni, mert van munka, szóval legalább annyi történt, hogy a doktor kizárta a szívbetegséget és az elmezavart a lehetséges okok közül.
Most gyógynövényes és homeopátiás szerekkel kezelem magam, állandóan mérem a vérnyomásom, mint egy nénike, (most 129 volt), este már nem internetezek, mert szigorúan el vagyok tiltva, ahogy az éjszakázástól is. Igyekszem éjfél előtt ágyba kerülni, kevesebb sikerrel, de a hajnal négyes fekvéseknek már vége. :)

Amúgy jó ideje éreztem már, hogy nem vagyok jól lelkileg, és fizikailag sem. Két rohammunkát kellett szünet nélkül megcsinálni, nem lehetett leállni, túlpörögtem. A családi dolgok sem úgy jöttek ki, ahogy kellett volna, szóval a szervezetem behúzta a kéziféket.

Ágybaj
Az egész cirkusznak a folyománya vagy együtthatója volt az ágykérdés. Egy kidőlt-bedőlt régi ágyon aludtunk, aminek csak annyira volt kikopva a szivacsa, hogy a derekam alatt konkrétan a keresztfát lehetett érezni. Amúgy is utáltam azt az ágyat, minden ízében, úgyhogy ment a hajsza, hogy semmi pénzből kényelmes, megfizethető, beférő ágyat találjak. Használt szóba sem jöhetett, és hát szerencsénk volt, mert találtam egy olyat, hogy megszűnt bútorbolt megmaradt árukészletét negyedárban árulták. Nem volt nagy a választék, de mivel extra igényeim szín vagy forma tekintetében nem voltak (voltak, csak nem ebben az árfekvésben, akkor meg mindegy), kiválasztottam egyet. Kértem a férjem, kérje el a céges kocsit, és hozassuk haza haverral olcsón. Nem, ő ragaszkodott hozzá, hogy az ember szállítsa haza 6 ezer ft-ért. A szívem szakadt meg, de gondoltam ha időre szépen elhozza, hát most már mindegy.
Na itt jön a vicces rész.

A szállító
Mivel a mi régi vacak ágyunkat már szombaton elvitték, és két iszonyú éjszakát töltöttem kinyithatós kanapén, amit mellesleg már az első éjszaka után feldobtam a Vaterára, úgy megutáltam, felhívtuk az embert, hogy tudja-e kedden 6-kor hozni az ágyat. Aszongya igen.
Mivel kicsi a lakás, logisztikailag a kihúzott kanapét, a régi ágy ágyneműtartójában lévő dolgokat és az elégséges életteret valahogy meg kellett oldani, ezt pedig állandó pakolgatással oldottuk meg. Szóval elég sok pakolással készültünk az ágy fogadására.
6-kor csörög a telefon, azt mondja, nem jön, mert csöpög az eső.
Hol, öcsém, hol csöpög? Hétágra süt a nap.
Hát vár 7-ig, és majd telefonál.
7-kor a felesége hív, hogy akkor indul a férje az ággyal, mi a cím? Na mintha nem mondtam volna el pontosan.... na újra. Megint 2 órát álltunk vigyázzban és vártuk az ágyat. Sehol semmi. 9-kor felhívtam az asszonyt, tud-e valamit a férjéről. Az elképedve mondja, hogy rácsörög. 2 perc múlva hív az ember, hogy ő még nem indult el (csak otthonról hm, hm.) Mondom oké, 2 órája várunk, pontosabban 3, szólhatott volna... erre lebasz, hogy nem véletlenül nem telefonált, mert ő tárgyalgat... aha, gondolom a kártyaasztalnál, vagy a kocsmaajtóban tárgyalgat. A kurva szemit!
Háromnegyed tízkor befutott a csávó, aki egy szakadt piros skoda tetejére szíjazva, mindenféle letakarás nélkül sétáltatta már órák óta az ágyunkat, mindezt 6 ezerért. Azt hittem valami platós teherrel hozza, de ekkora késéssel a szomszéd kerületből ilyen módon áthozva 6ezret kérni, azért az érdekes dolog. De a durva az, hogy a férjem, aki végig hőbörgött, ahelyett, hogy azt mondta volna, okés, kapsz hármat és kussolj, szépen mosolygott rá, és még a fizetést is rám bízta.
Behordták az ágyat - a szállító maga sötétre sült kisebbségi (csinos fehér fiatalasszonnyal, nem is értem) mocskos melósruhában, festékes kézzel. A szép bézs ágyhuzatot be is koszolta itt-ott, illetve volt olyan kedves koszos cipővel belelépni párszor az ágyneműtartóba is - ha már ennyit fizetünk.
Na de végül az ágy a helyére került, igaz, nagyobb, mint a régi, tehát a szobában már csak lapjával lehet közlekedni, de szép, és új, mivel az elmúlt 20 évben csak használt, más által kifeküdt ágyakban aludtam, most nagyon nagy élmény új ágyban hemperegni, még akkor is, ha olyan kemény, mint a padló. Nyilván kell idő, mire felpuhítja az embere a szivacsot, azt hiszem, még egy fedőmatracot még szerzek rá, és akkor tökéletes lesz. :D

Zárbaj
A házunkra szálltak a betörők, pár nap alatt számos kerékpárt lovasítottak meg, vagy próbáltak meglovasítani, még leláncoltakat is. Több helyre próbáltak betörni, és magam egy nap arra jöttem haza, hogy a felderítő csönget nálunk vadul, majd, mivel nem tudta, hogy én lakom ott, elkezdte magyarázni, hogy az ő barátnője lakik az én otthonomban. Őszinte leszek: félelmetes szembekerülni a rosszfiúval, durva érzés látni, hogy valaki figyel, kivetette rád a hálóját, el akarja szedni azt a pár lomot, amit összekuporgattál. A hitelek és tartozások miatt gyakorlatilag a semmiből élünk, hónapokig halogatunk egy-egy nem létfontosságú 5-10 ezer ft-os tételt, mert annyira nincs pénz. Ha tőlünk csóróktól lopnak, nekünk már nem lesz miből visszapótolni a veszteséget. Gondolok itt pl. a párom 100 ezer ft-os biciklijére, amit 2 év alatt fizetett ki, a paraszt elviszi, eladja egy tízesért, mi pedig nem tudunk még egy ilyen biciklit venni most, a párom pedig összeomlik még lelkileg is. Ez a büdös bunkó meg iszik pár fröccsöt a haverjaival, meg vesz egy grillcsirkét, eldorbézolja a kapott lóvét egy este alatt, ami nekünk két évig tartó projekt volt. Ha már rablásból tartja fen magát az a szocializálatlan gyökér, legalább menjen olyan helyre lopni, ahol meg sem kottyan az embereknek a veszteség. A mi házunkban fiatal házaspárok, egyedülálló anyák laknak, sokan csak albérletben, vagy 25 év svájci frankos lakáshitellel - most tényleg minket kell kopasztani még ezeknek is?
(Na most biztos felment a vérnyomásom!)

Az igazságtalanság, a tehetetlenség, a kilátástalanság, az állandó szűkölés és fogösszeszorítás, hogy majd holnap jobb lesz, de nem lesz jobb, csak rosszabb és közben elszalad az életem, a nélkül, hogy élvezni tudnám - na ez az AGYBAJ!!!!!!!!!!!!!!