Olyan légy

Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;

Valóban ez lenne a férfiak igénye a nők felé? Hogy ha csettintenek, ugorjunk mosollyal, ha nem kellünk, tűnjünk el? Ne legyenek saját igényeink, vágyain, akaratunk?

Ma ez motoszkál a fejemben, egyrészt mert a férjem irtóra megsértődött, mivel én feltöltöttem a konyhában a szappantartót, ő meg kezet akart pont mosni, és ezt olyan sérelmesnek találta, hogy én PONT OTT VAGYOK AHOVÁ Ő AKART MENNI, és ahelyett, hogy szólt volna, hogy engedjem oda, lévén hátul nincs szemem, inkább megbántott.
Másrészt elég erős álmom volt, az exemmel, akivel valamilyen táborban voltunk, és bebújt mellém az ágyba, forró szavakat suttogott a fülembe, belecsókolt a nyakamba, szorított magához, és amikor meg akartam fordulni, hogy megérintsem, rettenetesen felháborodott, hogy képzelem, neki gyerekei vannak, én nem akarhatok tőle semmit.
Ebből nem az jött le, hogy akarnék tőle valamit a valóságban, hanem az, hogy a pasik így kezelik a nőket, ő is így kezelt, az előtte lévő szerelmem is így kezelt, a férjem is így kezel, és ez elég nyomasztó.
Teljesítsem minden vágyát, és varázsütésre tűnjek el, ha épp nincs rám szüksége.

Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;