A talizmán

Eljutottunk a Boszorkánymúzeumba, ami nagy csalódás volt, mivel kicsi, sötét hely, egy lekezelő fiatal csaj vezetett körbe, aki úgy beszélt velünk, mintha iskolás tinik lennénk, basic infókat mondott csak el, és a végén egy csinos pasival flörtölve félvállról hozzánk vágott egy kis köröm nagyságú gonosz űző talizmánt, amit beraktam a tárcámba. Már a hazafelé úton elfelejtettem az egészet, annyira sematikus volt az egész.
Mostanában jutott eszembe, hogy kis idő múlva, mintha elkezdtek volna mozdulni a dolgok.
Valahogy ügyesebben egyensúlyozok a kevés pénzzel és a sok adóssággal, itthon sokkal jobb a hangulat, direktbe kellemesen, három nap bulival telt a családi születésnap és házassági évforduló, egy szuper nyaraláson voltunk, ahonnan feltöltődve jöttünk haza, és végre eladtuk az eladhatatlannak tűnő örökséget is, és a családi hangulat is sokkal jobb, viharmentesebb. (A férjem családjával nem.)
Szóval elkezdtem hinni a kis talizmánban, és ha már ilyen cuki volt, remélem, hogy továbbra is vigyáz akkor rám, és a többi dolgok is jól alakulnak, mert van még mit javítani bőven.

Azt is szeretném még idevésni, hogy kb. 100-an köszöntöttek fel szülinapomra, ami nekem azért nagyon jó érzés, pozitív visszacsatolás. Mondjuk a három tesómból egy nem, egy meg sablonosan éppenhogy, a férjem családjából csak az anyósom, de őszintén szólva, szarok rájuk, csak azokkal foglalkozom, akik kedvesek, és édes kis üzeneteket küldtek, és majd mindenki azt kapja vissza, amit megérdemel. Én már nem fogok sírni azon, hogy miért ilyenek velem.
A születésnapjaim általában ezzel szoktak telni, szomorkodom, hogy megöregedtem és nem jutottam előrébb, szomorkodtam, hogy kik nem foglalkoztak velem...
Most nagyon vidáman telt a nap, csupa szárnyalás és csilingelés volt. Eszembe jutott az a születésnapom, jó rég, amikor egyedül megittam egy üveg bort, és nagyon magam alatt voltam, bőgtem, meg minden ilyen hülyeség. Aztán rá fél évre majdnem meghaltam egy orvosi műhiba következtében, és a halál torkának utolsó lépcsőjéről evickéltem vissza. Rég volt, és fura mód csak most esett le: minél több éves vagyok, annál tovább éltem, és mindez nagyon szuper, ahhoz képest, hogy már évek óta halott lehetnék.

Úgyhogy köszönöm szépen, jól vagyok, élek, és úgy tervezem, hogy ezt még nagyon sokáig folytatom!