Mint a filmeken - majdnem

A filmeken a férfi mindig erős és bátor és megmenti a nőt. Vagy erős és bátor és megöli a nőt. De mindig erősebb, lelkileg és fizikailag egyaránt.
Miért van az, hogy a valóságban, de legalábbis az én valóságomban a férfiak mindig gyengék, kikészülnek idegileg, pánikba esnek, tehetetlenek, idegesek?
Vagy valami ilyesmi?
Ugyanazt a terhet viszitek, ugyanúgy dolgoztok, te még gondoskodsz róla, megértő vagy, keresed a kedvét, és még ő szívja az energiád, észre sem veszi a csillogó padlót, csak cipővel átgyalogol rajta, és mielőtt megcsókolna, már nyomja is, hogy ő milyen ideges, szerencsétlen, dühös... stb.
Nem kérdezi meg, se akkor, sem később, hogy TE milyen dühös, ideges, szerencsétlen vagy.
Ugyanazon teher alatt egy férfi összeomlik, ráborul a nőre, aki még a plusz teherrel nehezítve is mosolyogva húzza az igát tovább. Szóval most már tényleg nem tudom, hogy a nők ilyen nagyon erősek, vagy csak simán elmeháborodottak?
Meg, hogy mégis mikor találják meg önmaguk a férfiak ebben az új világban, ahol megváltoztak a szerepkörök. Erről még hosszan lehetne filozofálni, de most már álmos vagyok.